2014. február 12., szerda

Derek Jeter körülbelül két órája bejelentette a visszavonulását. Azóta ülök és bámulok ki a fejemből. Valami eltört. :(

2014. február 1., szombat

"I don't speak English so I'll just have to win the trust and confidence of the fans with my performance on the field." - Masahiro Tanaka

 Mint az baseballos berkekben immáron köztudott, a Yankeesnél kötött ki Japán egyik legnagyobb dobótehetsége, Masahiro Tanaka. Az igazolás megosztotta a közvéleményt, sokaknak ezáltal ismét első számú közellenség lett a Yanks (na, nem mintha eddig nem az lett volna), ráadásul az eddigi "Aranygyermek" státuszból Tanaka átvedlett hirtelen Hideki Irabu- (nyugodjon békében), vagy Kei Igawa-szerű wannabe-bust-tá. Ráadásul túl is fizette őt a Yankees, akik megint megvásárolják a bajnoki címet (persze amikor nem nyer a csapat World Seriest, akkor jön a "nem lehet megvásárolni a bajnoki címet" mantra), ezzel megint elrontják a baseballt és a többi és a többi. Tény, hogy ezzel a szerződéssel Tanaka lett az ötödik legjobban fizetett dobó az MLB történetében (ha a szerződés végösszegét vesszük alapul), nála nagyobb pénzt csak Kershaw, Verlander, King Felix és CC Sabathia kapott (gondoltátok volna, még egy Jenki a top 5-ben???!!!). Illusztris társaság. Apropó CC, kérlek szépen szedd össze magad idén és dobj úgy, ahogy azt megszokhattuk tőled. Köszi!

A liga legalább egyharmada érdeklődött Tanaka iránt, a Yankees nyolcfős bizottságot küldött tárgyalni vele (plusz a legenda Hideki Matsui is felhívta őt telefonon, hogy lobbizzon a Jenkikért). Az igazolásnak Nem York-i részről persze mindenki örült, a vezetőség, a csapat és a drukkerek is izgalommal vegyült kíváncsisággal várják a fiatal japán debütálását a csapatban. Ami engem kicsit idegesít, az az, hogy négy év után kiléphet a szerződésből, ha nem tetszik neki a szituáció, vagy kevesli az éves fizetését és kipróbálná magát a szabadügynök-piacon. És egy 29 éves dobó ha négy év alatt bizonyított a legnagyobb porondon, könnyen megteheti, hogy ráhajt a torta még vastagabb szeletére.

Szerencsére sikerült még legalább egy évre a Bronxban tartani Hiroki Kurodát, aki nagyban elősegítheti az újonc beilleszkedését és akklimatizálódását. A rotációban szerintem a harmadik helyen fogja kezdeni a szezont, hacsak nem rontja le nagyon a tavaszi edzőtáborban a renoméját. Nem tartom valószínűnek, hogy Sabathia első és Kuroda második helye veszélyben lenne majd. Nova és a még ismeretlen ötödik kezdő pedig valószínűsíthetően Masahiro mögé kerül majd.

Pár dolog Masahiroról: 2007-es debütálása óta a Rakuten Golden Eaglesben az egészen durva 99-35-ös győzelem/vereség mutatót és 2.30-as ERA-t tudhat magáénak, a tavalyi évben pedig 24-0-ás alapszakaszt (1.27 ERA) zárt, ami szimplán fenomenális. Az egyetlen vereséget a szezon során a nagy döntő hatodik meccsén szenvedte el, de ott is csak egy inning volt, ahol ütni tudták őt. A mérkőzést végigdobta és összesen 160 dobást engedett el a kilenc játszma alatt. De nem is ez a nagyon meredek, hanem, hogy a másnapi, mindent eldöntő hetedik meccsen újból kiállt a dombra dobni! És nem is akármilyen helyzetben: a záró inninget vállalta el az előző napi "kudarc" után. Amikor a stadionban megszólalt a bevonulózenéje a kilencedik tetején, a nézőtér szinte felrobbant. Az előnyt megtartotta, a mentést bezsebelte, a bajnoki címet bebiztosította a csapatának. Méltó lezárása egy ilyen szezonnak.

Összességében az idei offseasonről is vegyesek az érzelmeim - ez lehet, hogy megér majd egy későbbi bejegyzést, de ha minden jól megy, akkor a New York Yankees Hungary-n olvashattok majd erről a tavaszi edzőtábor kezdete körül. Egyrészt ugye elveszítettük Canót és Grandersont, Riverát, Pettitte-et; másrészt viszont megvolt a téli nagy bevásárlás is: McCann, Ellsbury, Beltrán, Tanaka... 2008/2009 visszaköszön. Akkoriban ugye egy elég rossz szezon után a csapat aktivizálta magát és megszerezte CC-t, AJ Burnettet, Nick Swishert és Mark Teixeirát. Az eredmény pedig bajnoki cím lett. És most ismét egy örökkévalóság telt el, amióta a Yankees legutóbb a rájátszásba jutott. Hogy mi? Tényleg csak 2012 maradt ki? Ó... hát... mindegy, a Yanks visszatért. Éhesen.

Tanaka azt mondta a sajtótájékoztatón, hogy a Yankees akarta őt a leginkább. Még szép. Mit kellett volna tenniük? Hagyni, hogy a Dodgers vagy a Cubs lecsapjon rá és azt mondani, hogy "mi megpróbáltuk"?

"Everything will be new and challenging, but I have to rely on the ability that got me this far."
Mi drukkolunk neked Masahiro! Hajrá Tanaka-szan! Hajrá Yankees!
HÁZAVATÓ

Üdvözöllek a házamban. A "házban, melyet DS! épített". Illetve épít is folyamatosan.

A blog címe a Yankee Stadiumra utal, célja pedig elsősorban, hogy megosszam/kiadjam magamból a gondolataimat a csapat aktuális, múltbéli és jövőbeni dolgaival kapcsolatban. Terveim szerint foglalkozni fogok a régi nagy Yankees dinasztiákkal, legendás játékosokkal, bajnoki címekkel, nagy meccsekkel, az idei csapattal, hogyan megy nekik és miért úgy, néha előkerülhet majd egy-egy fiatal tehetség is, akiknek a jövője még ködbe vész, akik a New Yorkba kerülés rögös útján tartanak valahol. És ezen kívül még mindennel, ami éppen eszembe jut, az egyetlen közös pont a Yankees lesz.

Némi baseballos alapismeret valószínűleg nem árt a blog olvasásához, de ha bármilyen kérdés felmerül, igyekszem válaszolni rá a legjobb tudásom szerint.

Rólam röviden: 1995-ben kezdődött az érdeklődés a baseball iránt egy piacról kapott Yankees sapkának köszönhetően. Az első játékos, akinek a nevével megismerkedtem Don Mattingly volt, az első meccs pedig, amit láttam a '96-os szezonból egy Yankees - Indians derbi, amit a Yankees nyert 4-3-ra. Onnantól nem volt megállás. Szerencsésnek mondhatom magam, mert épp egy új dinasztia születésekor kapott el a gépszíj és mondhat bárki bármit, azt a Yankeest nem lehetett nem szeretni. Egy fantasztikusan felépített csapat volt, melynek a magját saját nevelésű fiatalok adták, akik mellé megbízhatóan jól teljesítő veteránokat igazolt a vezetőség. Akkoriban indult a karrierje Derek Jeternek, Andy Pettittenek, Jorge Posadának, Mariano Riverának... és elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy tanúja lehettem ennek. Rajongóként részese voltam öt bajnoki címnek, láttam rengeteg fantasztikus egyéni- és csapatteljesítményt, tenyérizzasztó győzelmeket, szívszaggató vereségeket, hullámhegyeket és völgyeket. Nem értettem egyet az edzőcserével és a Katedrális lebontásával sem. Azóta már megbékéltem Joe Girardi személyével (alapból sem volt vele bajom, játékosként bírtam) és az új Yankee Stadiummal is (hiányzik a régi), de picit azért elvesztem a '90-es évek végén.

Amit szeretnék leszögezni, hogy a YankeesNEK drukkolok és nem a többi csapat ELLEN. Persze valamilyen szintű szurkálódást nézz el nekem Kedves Látogató, de összességében tisztelettel adózom a többi csapatnak és játékosaiknak.

Remélem, hogy jól fogod itt érezni magad, térj be bármikor bátran. Az én Házam a Te házad. A Jenkik Háza.
DS!

u.i.:
Ne felejts el benézni a szomszédba, a New York Yankees rajongói facebook oldalára, melyet harmadmagammal szerkesztünk: https://www.facebook.com/NewYorkYankeesHungary
Hajrá Yankees!